Ez a kötet a magyar építészet második világháború utáni helyzetét, alakulását, vívódásait, belsőből vezérelt, illetve ráerőszakolt eszméit, elvi vitáit, és mindezek előterében, az adott feltételek mellett megépült érdemes és jellemző építészeti alkotásait mutatja be. A szerző a kor megjelenítésére tesz kísérletet a jellemző építészeti alkotások és saját sorsa néhány mozzanatának bemutatásán keresztül. Részben dokumentumokra támaszkodik, részben személyes élményekből építkezik. Bonta János aktív résztvevője volt a kornak. Életszerűen, ugyanakkor mértéktartóan idézi meg az ötvenes éveket, képes elfogultság és harag nélkül szemlélődni. A könyv mindannyiunk számára tanulságos, és fontos forrásmű a későbbi tudományos feldolgozás számára.
