Hullay László három műve olyan egyedülálló szecessziós mintakönyv, amelyeket magyar szerző készített, magyar nyelvterületre, és kimondottan a lakóházépületekre szakosodtak. A magyar szecessziós építészetben rendkívüli kiadvány nemcsak szemet gyönyörködtető építészeti rajzokat tartalmaz, de reprint kiadása az építészetkutatás egyik fontos forrásműve is lenne.
Hullay Lászlóról, aki valószínűleg aradi illetőségű volt, egy budapesti lakcímen kívül nem tudunk életrajzi adatot az internet, a különböző digitalizált adatbázisok és közgyűjteményi nyilvántartások ellenére sem.
A kiadvány magyar közkönyvtárban nem található meg. Közgyűjteményben is alig van meg, csak a nagykőrösi Arany János Közérdekű Muzeális Gyűjtemény adattára és a tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeum őriz belőle. Mindkét példány töredékes. Minden ismert példány töredékes, azonban nincs olyan lap, amelyik minden példányból hiányozna, így rekonstruálható a teljes kiadvány.
Hullay László nem tartozott az élvonalbeli építészek közé, kiadványainak hatása azonban a korabeli lakóházépítészetre egyértelműen kimutatható, amit Brunner Attila alapos tanulmánya bizonyít. Így bekerült a magyar építészettörténetbe, akár tetszik, akár nem, szerepe megkerülhetetlenné vált. Ez a kötet a 20. század elejének építészettörténetéhez olyan adalék, ami árnyalja a korról eddig alkotott képünket.