"Amikor az ember – jeles évfordulók alkalmával, jelen esetben 75 év után - számadást készít, riadtan tekint végig a nyomokon, amit hátrahagy maga után. A riadalom oka jelen esetben az, hogy kiderül: ez az „életmű” talán nem is egyetlen személy műve. Mert elindul a 60-as években az akkor aktuális tömeges lakásépítési feladatok köréből, először sikeres tervpályázatokkal szerez nevet magának, rájön, hogy a strukturalizmus szemlélete és módszertana áll hozzá a legközelebb, lenyűgözi az általános rendszerelmélet, aminek alapján egy tervezéselméleti modellt is felállít, aztán elkezd foglalkozni a 20. század urbanisztikai gondolkodásának „útvesztőivel”, ami egy sikeres könyv megírásához vezet, majd váratlanul fejest ugrik a hazai, elsősorban az alföldi települési hagyományok világába, tipológiákat állít össze, Hamvas Béla nyomán „felfedezi” a genius loci jelentőségét és akaratlanul is alkalmazza azt a módszert, amit napjainkban promenadológiának, sétatudománynak hívnak, elkötelezi magát a tradicionális szellemi és környezeti értékek mellett, ennek jegyében számos előadást tart az egyetemen belül és kívül is, de rehabilitációs terveket is készít, majd újabb fejesugrás következik az építészeti térelméletbe, ami egy városépítészeti alaktanban ölt testet." – ezekkel a szavakkal kezdi Meggyesi Tamás a Számadás előszavát.
Az esszékötet nem csupán a szerző urbanisztikai tanulmányait foglalja magában, hanem kiállításmegnyitókra írt szövegeit, könyvismertetéseit, építészeti kritikáit, előadásait és irodalmi jellegű írásait is.
