A sorozat bemutatja az MMA Ipar- és Tervezőművészeti Tagozatának tagjait és munkásságát. Megismerhető a művészek pályaképe, művészi hitvallása, továbbá a velük készült interjúk során bepillantást nyerhetünk az alkotók életébe, műveik keletkezésének történetébe. A kismonográfiák egyben albumok is, hiszen a köteteket a legfontosabb művekről készült fotók illusztrálják. A könyvek végén lévő Függelékek pedig segítik az életutak fontos állomásainak megismerését.
P. Benkő Ilona keramikusművész ((Székelykeresztúr, 1937. április 29. –) a budapesti Iparművészeti Főiskola kerámia szakos hallgatójaként 1961-ben diplomázott.
1965 és 1981 között tíz építészeti megbízatást teljesített és a korabeli hazai műkereskedelmi hálózat (Iparművészeti Vállalat, Képcsarnok) számára 1970-ig készített lakberendezési dísztárgyakat. Ezután az önálló, független kísérletezés útját választotta – a kerámiaművészetben formálódó technikai lehetőségek feltárása és művészi kifejezőeszközként való alkalmazásuk vezérelte alkotómunkáját. 1964 és 2016 között számos hazai és nemzetközi kerámia szimpóziumnak volt a résztvevője (Gmunden, Siklós, Cardiff, Kecskemét, Hódmezővásárhely). 1964-ben létesített saját műhelye mellett 1982-től a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió és 1998-től a hódmezővásárhelyi Nemzetközi Kerámia Központ meghívására valósította meg az elképzeléseit.
Technikáját tekintve a magas tűzön kiégő agyagok alkalmazása, kemencén belüli és külső redukálási módozataik terén ért el különleges eredményeket. Egyedi és egyéni jellegű műtárgyainak formai, esztétikai megoldásai is a tradíció és az újítás szerves kapcsolatáról tanúskodnak. A fazekasság örökségét nem tagadta meg, a mindig egyedileg, kézműves eszközökkel formált edények, szobrok és képek sorozatokká rendeződnek, szimbolikus üzeneteket hordozó művekké váltak.
Alkotómunkájának eredményeit a hazai és külföldi kiállításokon rendszeresen bemutatta, munkásságát jelentős díjakkal ismerték el: 1968: I. Országos Kerámia Biennálé, II. díj; 1970: Sopot, Kerámia Triennálé, ezüstérem; 1973: Calgary, Nemzetközi Kerámia kiállítás, aranyérem; Faenza, aranyérem; 1974: Siklós, Nemzetközi Szimpózium, nívódíj; 1976: Munkácsy Mihály-díj; Vallauris, Nemzetközi Kerámia Biennálé, aranyérem; Sopot, Kerámia Triennálé, ezüstérem; 1978: V. Országos Kerámia Biennálé, I. díj; Faenza, Prix Achat; 1979: Gualdo Tadino, Nemzetközi Kerámia kiállítás, aranyérem; 1980: VI. Országos Kerámia Biennálé, I. díj; 1983: Művelődési Minisztérium, nívódíj; Művészeti Alap, nívódíj; 2021: Érdemes művész.1982-től az Academie Internationale de Céramique (AIC), valamint 2010-től a Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet, 2011-től az MMA rendes tagja.
