Rados Jenő (1895–1992) magyar építész, építészettörténész, műemlékvédelmi szakember, a Műegyetem nagyhírű professzora. Tanítványai nagy szeretettel és tisztelettel emlékeznek róla, műveltségét, bölcsességét és emberségét hangsúlyozva. 1936-tól 1945 novemberéig a Budapesti Állami Felsőépítő Ipariskolán volt rendes tanár. 1945-től a Budapesti Műszaki Egyetemen a Középkori Tanszéket vezető egyetemi tanár egészen 1957-ig, 1947–49 között pedig az Építészmérnöki Kar dékánja is volt. Az egyetemi ifjúság körében nagyon népszerű professzort 1956-ban beválasztották az egyetem forradalmi bizottságába, ezért 1957-ben nyugdíjazták.
Rados Jenő 1961-ben írta meg a Magyar építészettörténet c. összefoglaló művet, ami a mai napig alapkönyvnek számít. A kötetet új formában, de változatlan tartalommal adjuk ki. A szövegen semmit sem módosítottunk, megtartva ezzel a mű kordokumentum-értékét is és vállalva az esetleges kritikát, amit a történelmi és szakmai szemlélet változása miatt esetleg bárki jogosnak vélhet. A kötet alapjául az 1974-es kiadást vettük, amit a szerző az 1961-es első kiadáshoz képest javított és bővített. Kiadónk töretlen szándéka, hogy a közelmúlt fellelhető szellemi értékeit megőrizze és közkinccsé tegye, amelyekből ez a mű sem maradhat ki.