A könyv egy ideiglenes szórakoztató központ, a Konstantinápoly Budapesten történeti és építészeti ismertetésére vállalkozik. Visszarepíti az olvasót a 19. század végi Budapestre, abba a korba, amikor az osztrák–magyar kiegyezést követően a Pest, Buda és Óbuda egyesüléséből frissen született metropolisz rohamos fejlődésnek indult. Ennek során újonnan kialakított tengelyek, városrészek, valamint a változó életformához illő épületek és infrastruktúra jött létre, különösen nagy hangsúlyt helyezve a polgári igényeknek megfelelő szabadidő eltöltésére alkalmas terekre és parkokra. Az ország 1896-ban nagyszabású kiállítással ünnepelte ezeréves történelmi múltját és a korszakban bekövetkezett ütemes fejlődését. Ekkor történt, hogy a budai oldal déli részén, a Lágymányos városrész Dunából lekerekített öblében felépült a Konstaninápoly Budapesten. A Gerster Károly által tervezett épületegyüttes egyedülálló, híres-hírhedt színfoltja volt a korabeli városi életnek. A többnyire könnyűszerkezetes, díszlet módjára kialakított épületek a szórakozónegyed nevével összhangban egy-egy jellegzetes konstantinápolyi létesítményt igyekeztek megidézni, ám ez csupán reklámfogásnak tekinthető, ugyanis a felhasznált formavilág egyáltalán nem Isztambulból érkezett. A könyv célja az épületegyüttes ismeretlen iratanyagának és terveinek azonosítása, az épületek bemutatása eredeti rajzaik alapján, valamint a századforduló Budapestjének építészeti kontextusában való elhelyezése. A kötetet lapozgatva betekintést nyerhetünk a kor török–magyar kapcsolatainak történetébe és a világkiállításokon létesített iszlám pavilonok világába, majd London érintésével Budapestre érkezünk, ahol már javában épül „Konstantinápoly”. Itt megismerhetjük az épületegyüttes létrejöttének körülményeit és működésének folyamatát, valamint megtudhatjuk, miként maradtak fenn a tervei, illetve, hogy a tervlapok tanúsága szerint tervezője milyen építészeti formákat követett.
