Az öszvérszerkezetek építésének elterjedése a nagyvilágban és Magyarországon is a II. világháború utáni időkre tehető. Hazánkban a téma kiemelkedő művelője néhai Platthy Pál professzor volt. Ő vetette fel az öszvérszerkezetek/öszvértartók megnevezést is. Az öszvértartó alapértelmezésben együtt dolgozó acél- és vasbeton szerkezetet jelent.
A hídépítés területén az öszvérszerkezeteknek már jelentős hagyománya van. A korábbi magyar szabványok öszvérhidak tervezését csak repedésmentes keresztmetszet feltételezésével engedték meg, aminek biztosítása sok esetben nehézségekbe ütközött. Az Eurocode viszont megengedi (és ma már a hazai szabványok is) a berepedt keresztmetszet feltételezésével történő méretezést. A könyv olyan metódusokat ismertet részletesen, amelyek öszvér hídszerkezetek tervezésekor feltétlenül szükségesek, ilyenek például a hatékony keresztmetszetek és a redukált feszültségek módszere.
Az 1960-as évek óta öszvérszerkezetek témakörben – főleg a magyar szabványok, részben az Eurocode szerint – ugyan készültek kéziratok, oktatási anyagok, gyakorlati útmutatók, azonban tan-, illetve szakkönyvek nem. Ez a tény sarkallta erre a szerzőt, hogy oktatási, kutatási és tervezési tapasztalatai alapján megírja az Eurocode alapokon is nyugvó Hajlított, nyírt összvértartók tervezése című könyvet, amelyet egyetemi hallgatók és gyakorló mérnökök egyaránt haszonnal forgathatnak. Bőséges irodalomjegyzék segíti továbbá az esetleges kutatómunkát.
