Bán Ferenc építészeti munkássága különleges helyet foglal el az utóbbi évtizedek hazai építészetében. Épületei, tervei egyediek, irányzatokba nem vagy csak ritkán illeszthetők, mindegyik a tévedés kockázatát is bátran vállaló, invenciózus kísérlet. „Bán Ferenc építészetéről mindig ugyanaz jut az eszembe: a szabadság” – fogalmazott Sulyok Miklós és valóban, szellemi értelemben valamennyi munka ezt azt alkotói hozzáállást tükrözi. Építészetének különlegessége az az asszociációs képesség, amely szabad átjárást enged meg akár egyetlen művön belül is szikár struktúrák, archetipikus vagy geometriai formai adaptációk, vagy éppen organikus, természeti analógiák között. Jól látható ez már korai művén, a nyíregyházi Megyei Művelődési Központ épületén is.
A kötet Bán Ferenc a 60-as évektől napjainkig tartó építészeti életművének rekonstrukciójára és értelmezésére tesz kísérletet. Az életmű korszakait a hazai és nemzetközi kontextussal összevető tanulmány segíti a múlt és a jelen folyamatok jobb megértésében. Nem tér ki részletesen minden épületre, de a könyv végén valamennyi lényeges épületről és tervről elérhetők minimális információk. A sok rajzzal és archív fotóval illusztrált reprezentatív kötet angol–magyar kétnyelvű kiadásban jelent meg.
