Ez a könyv az építészet történetén belül a társadalom és az építészet kapcsolatát tárgyalja. Vizsgálja a nemzeti érzés szerepét a formák választásában az előző századforduló idején.
A szerző a régi korok építészetének és építéstechnológiájának legnagyobb szakértője. Ez a kötet húsz évvel ezelőtti doktori disszertációjának továbbírt változata. Korokon keresztül elemzi a nemzeti építészet megjelenését. A nemzet fogalma húzódik végig a könyvön, ahogy az építészeti művekben formailag, stirálisan tetten érhető. "A nemzetté válás a történelem egyik legtitokzatosabb aktusa, olyan kényszer, amelyet egy közösség, hangyaboly-lélekkel együtt érez meg. A megvalósult nemzetállam a történelem ritka befejezett nagy és stabil formája. A város maga a kifejtett nagy forma, az építészet pedig megvalósítása eszköze. A nemzet virtuális formája az állam, látható formája a város. […] A nemzet az emberek tudatos nagy közösségeinek, azaz a társadalmaknak stabil és jelkép értékű szervezete. Mint ilyen, a történelmi fejlődés végpontja. Eltekintve az emberi és természeti eredetű katasztrófák következményeitől, nemzet akkor vész el, amikor a nemzetet alkotó közösség elveszíti közös célját és nem keres, talál, alkot másikat helyette. A nemzet eltűnése egy nagy biológiai egység halála. Ekkor eltűnik a nagy forma iránti igény; a nemzetet jelképező szokások és rítusok megszűnnek összetartó erőként működni. Nincs nemzet utáni szervezett közösségi forma, nincs újabb, nagyobb, tökéletesebb egység.
Nemzet után következhet a „történelem vége” – de nem abban az értelemben, ahogyan azt Fukuyama gondolta. A forma nélküli közösség véletlenszerűen szerveződő emberek társulása, amelyet alkalmi érdekközösségek stabilizálnak. E rendszer elveszíti kapcsolatát a múlttal, feloldódik benne a rejtett utalások világa – azaz eltűnik benne minden, amit hagyományos emberi és polgári értelemben művészetnek nevezünk. A forma helyét átveszi az örök pillanat." – írja a könyv előszavában.
Ez a könyv az építészet történetén belül a társadalom és az építészet kapcsolatát tárgyalja. Vizsgálja a nemzeti érzés szerepét a formák választásában az előző századforduló idején. Ekkor a magyar társadalom az építészet formáiban megtalálta önkifejezése lehetőségeit. A 20. század elején a változó világ és a gyorsuló műszaki fejlődés megváltoztatta az építészet helyzetét és értékelését. Addig az építészet az emberiség legfontosabb társadalmi és politikai jelentéshordozója volt, az öröklétnek épített jelképeket, amit az ideiglenesség és az esetlegesség világa váltotta föl. E könyv vázolja ezt a folyamatot is, az útkeresés bizonytalanságaival és a kiút lehetőségeivel együtt.
A könyv webshopunkban megvásárolható: https://www.terc.hu/konyv/nemzet-es-epiteszet-magyarorszagon
