A kötet bevezető tanulmányában Szalai András így összegzi Reimholz Péter munkásságát:
„Reimholz Péter építész a kortárs magyar építészet egyik kiemelkedő és meghatározó alakja volt. S annak ellenére, hogy életműve váratlanul korán zárult le, szakmai pályája, illetve a hátrahagyott oeuvre így is teljesnek hat, gazdag, példaértékű és megkerülhetetlen.
Tanulmányait a Magyar Iparművészeti Főiskolán végezte. 1962-től a főiskola Ipari Formatervező Szakán tanult, majd 1965-től az Építész Szakon, ahol Jurcsik Károly, Szrogh György és Jánossy György volt a tanára. Diplomát 1967-ben szerzett. Fiatal pályakezdőként került az IPARTERV-hez, ahol Gulyás Zoltán munkatársa lett, majd vezető tervező. Onnan 1985-ben távozott, amikor többedmagával megalapította a MATERV-et, s tervezői tevékenységét itt folytatta. Ennek később igazgatója is volt.
Gulyás Zoltán volt a mestere a posztgraduális építészképzést biztosító és szellemi műhelyként ugyancsak jelentős, 1970-ben újra szerveződő Mesteriskolában is, ahol Reimholz Péter az első kétéves ciklusban (1970–72) végzett. A mesteriskolás évek alatt, illetve közvetlenül utána valósult meg, szinte az első önálló munkaként, a pályatársával, Lázár Antallal közösen tervezett budapesti Domus Lakberendezési Áruház (1970–74), amelyért 1975-ben megosztva kapták az Ybl Miklós-díj harmadik fokozatát.
A második Ybl-díjat (1992) már önállóan kapta „több évtizedes kiemelkedő színvonalú építészeti alkotói és oktatói tevékenységéért.” A korai mestermunkát követően ekkor már jelentős, időről időre a szakmai érdeklődés és figyelem középpontjába kerülő munkákat tudhatott maga mögött. Többek között a székesfehérvári Videoton Oktatási Központot (tervezés: 1977–78; átadás: 1984), a balassagyarmati Oktatási és Művelődési Központot (pályázat: 1984; tervezés: 1985-től; átadás: 1989), amelyek a kortárs magyar építészet korszakokat is jelző, figyelemre méltó alkotásaivá lettek.
Tervezői munkásságának jelentőségéhez mérhetően fontos oktatói tevékenysége is. Mester a Mesteriskolán, és tanított a Magyar Iparművészeti Főiskolán, a későbbi Magyar Iparművészeti Egyetemen, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen is. A főiskola két jogutód intézményében egyetemi tanár volt, és a rektorhelyettesi tisztet is betöltötte. Az iskola meghatározó személyisége volt, akinek világlátása és gondolatai nagy hatást gyakoroltak az intézmény életére, s több évtizedes tanári pályája során építészgenerációk tekintették iránymutató mesterüknek.
Alkotói és oktatói munkásságát, a millennium évében Kossuth-díjjal ismerték el. Ebben a már nem csak a szakma értékítéletét közvetítő kitüntetésben azoknak a munkáknak az elismerése is szerepet játszott, amelyek az évezred a végén születtek. Többek között egy apartmanház a Várban, egy vendégház a Vízivárosban – amelynél Csomay Zsófia munkatársa volt –, valamint egy ismét Lázár Antallal közösen tervezett irodaház Pesten, a Hungária körúton. Két első közelítésre egylényegűnek mondható téglaépület Budán, a Várnegyedben és annak közvetlen környezetében, illetve egy első közelítésre egészen más lényegű „szoftver-ház” Pest külső körútján.
Ami ezeket a különböző lényegűnek tetsző házakat mégis összefűzi, az a környezetükhöz, a helyhez való – annak összefüggéseit pontosan értelmező és kibontakoztató – kontextuális viszonyuk. Ezek az épületek, sok hazai épületkortársukkal ellentétben, nem kiszorítják maguknak a helyet – tekintet nélkül arra, hogy mi történt vagy mi történhet körülöttük –, hanem a helyükön vannak, s ezzel mintegy betöltik szerepüket.”
