Budapesti terek
A Szövényi Anna szerkesztésében megjelent kötet 54 budapesti teret elemez a városépítész szemével, s ezzel egy szokatlan megközelítésben tárja elénk a várost, megérezzük annak állandóan változó, lüktető, élő testét. Ahogyan erről Schneller István ír a könyv előszavában.
„A városi tér a város szövetének jóleső feleslege. Hiszen az egyes épületek, telkek megközelítéséhez, kiszolgálásához, elegendő lenne az azokat feltáró, kiszolgáló utak bonyolult vagy éppen egyszerű hálója. Persze a tér kezdetleges formái általában az utak, útvonalak egymást keresztező pontjaiban vagy éppen azok kiágazásainál jöttek létre. Mégis nagyon korai az az igény, hogy e teresedések önálló formát kapjanak.
„Ember az ember legfőbb tápláléka” hangzik a közhellyé vált idézet, s ez azt jelenti, hogy a találkozásra, a szemtől szembe találkozásra egy közösségnek, egy város vagy városrész lakosságának égetően szüksége van.
Az emberi település, de különösen a város a szükségleteken túl a közelség igényéből jött létre. Ebből fakadóan a város a találkozások helyszíne, helye. Találkozik itt ember az emberrel, ember a termékkel, más nyelven áruval, és beszélgetnek vagy mai nyelven információt cserélnek.
A találkozás azonban idő- és helyigényes, ezért az ember korán rájött, hogy egy egykori képzőművész barátom szóhasználatával „találkozás alakú tereket” kell csinálnia. A találkozás alakú terek természeti előképe az erdei tisztás vagy az oázis a sivatagban, azonban ezeket művi úton is létre lehet hozni. Az erdő fáit helyettesíthetik az oszlopok, a fák alatti árnyékot pótolhatja a tornác vagy az árkád.
A városi terek ősei közül kiemelkedik a palotaudvar vagy a városkapuhoz vezető utak találkozásánál kialakult előtér. Ezeknek a formációknak számos utódja van az agorától a fórumig, a templomok előterétől a piacterekig.
A leszármazási vonalnál is fontosabb azonban, hogy a tér nem pusztán, sőt nem is elsősorban egy funkciót szolgáló városi egység, hanem a szabad időzés, a célzott és véletlenszerű találkozások helye. Így a tér nemcsak lehetővé teheti, hanem ösztönözheti a szabad találkozásokat.
A terek szaporodása maga után vonja a használatuk differenciálódását. Ahogy az ünnepek tagolják a folytonosan áramló időt, a különböző funkciójú terek tagolják a város térbeli világát. Az egyszerű és célszerű találkozások a közlekedés mellett helyet adnak a közösséget, a város lakosságát összetartó eseményeknek, kultikus és egyéb önreprezentáló eseményeknek.
Kialakulnak szakrális funkciójú vagy éppen piacterek, politikai célú és rekreációs terek. A terek között is létrejöhet egyfajta hierarchia a főterek és a mellékterek sora. Létük mindenesetre éppoly szükséges, mint az ember számára a lélegzés ritmusa.
A városi tér a közös fellélegzés helye, ahol a város tere érintkezik az ég-térrel, s jó esetben a környező táj természeti terével, de legalábbis annak látványával.
Hiszen a városi tér a városi szövet fedetlen, nyitott, de általában körülzárt „tiszta szobája”. Ezen a helyen sűrítetten megjelenik a „genius loci”, a hely szelleme, ahogy ez a teret használó közösség életvitelében, életének megannyi dimenziójában, szokásaiban megformálódik.
A terek arculata, használata ugyanakkor nem állandó. Megszületnek, kialakulnak, néha kiegészülve növekednek, vagy éppen beépítések révén csökkenek, de használatuk is többször átalakul. Ahogy az emberi tevékenységek a szabad ég alól egyre inkább épületekbe, gyárakba, intézményekbe vonulnak, úgy alakul át a terek élete is. A szükségszerű használat átadja a helyét a szabadidős használatnak.
Emlékezetes tereink többsége Budapest eklektikus városmagjában található. Ez az a történelmi városmag, amely Budapest egyedülálló jellegzetessége. Arculatát meghatározzák az eklektikus stílusú középületek, bérpaloták és egyszerű bérházak díszes homlokzatai. E homlokzatok azonban sokszor csak gyönyörű kulisszák, amelyek el is takarhatják a mögöttük lévő lakásállomány vagy éppen intézmények állapotát. Azok a jó terek, ahol a külső és a belső nem kerül ellentmondásba, sőt inkább elsősorban a földszinteken jó kapcsolatban van. Így például hiába szép és formázott tér az Andrássy út mentén a Körönd mint városi tér nem igazán emlékezetes. Így Budapest terei nem csak, sőt nem elsősorban alaktani szempontból figyelemre méltók.
Mindenesetre a történelem keze vonása megjelenik a terek arculatán. A városfalak elbontása után nemcsak az épületek méretei növekednek, hanem a szabad terek is. A technikai fejlődés ugyanakkor kiköveteli a város mindennapi működését szolgáló közlekedési, víz- és villanyvilágítási eszközök helyének biztosítását, amelyeknek „áldozatául esik” a terek kötetlen használata. A tér legnagyobb természetes ellensége a mobilitás, különösen az egyéni gépjárműhasználat által kínált mobilitás vagy kényszermobilitás. Az autó a legönzőbb térhasználó.
A kényszermobilizált társadalom visszahúzódik a nagy épületbe. A felhőkarcoló, a nagy irodaház, a bevásárlóközpont, az óriás hotel létrehozza saját udvartereit, átriumait, utcácskáit. A térrablás folyamatossá válik, hiszen a fogyasztói társadalom mindent átható „kalmár szelleme” a teret is a szolgálatába akarja állítani. A korábban külső, fedetlen terek bevonulnak a bevásárló- és egyéb fogyasztóközpontok fedett, klimatizált világába, egyfajta idilli állapotot kínálva, s ezzel odacsábítva a használókat.
Mindeközben a városok kétségbeesetten próbálnak versenyezni a plázavilággal, és bevásárlóutcáikat és tereiket is megújítják, feldíszítik, hogy a városlakókat, turistákat odacsábítsák. Azonban a terek használatában megjelenik a városlakók spontán törekvése is. Fellázadnak a kényszermobilitás, a fogyasztói társadalom diktatúrájával szemben és kezdik spontán módon visszafoglalni a tereket. Kerékpárosok, gördeszkások, kávéházi teraszok, dohányzóasztalok, máshonnan kiszoruló árusok jelennek meg a tereken.
A terekért szabályos harc vagy láthatatlan küzdelem folyik.
A városok lezárják a legfontosabb tereiket az autóforgalom elől, a kerékpárosok egyre több helyet követelnek, a környezetvédők fákat ültetnek, a különböző fogyatékkal élők egyenlő esélyeket.
Van remény, hogy a város terei e küzdelem során visszanyerik korábbi jelentőségüket. Azonban ennek fontosságát közkinccsé kell tenni, meg kell ismertetni a városlakókkal. Rá kell ébreszteni őket, hogy milyen kincsnek vannak vagy voltak birtokában. Ez pedig azt jelenti, hogy ismerjék és lássák meg azokat a tereket új szemmel, amelyeken nap mint nap keresztülmennek.
Budapest a szakmai közvélekedés szerint térszegény város. Ami azt jelenti, hogy viszonylag kis méretű, és nem igazán tervezett terek szakítják meg a sűrű városszövetet. Azonban az alapos kutató tekintet felfedezheti Budapest gazdagságát is e tekintetben. Hiszen a város nem véletlenül turisztikai célpont. A természeti táj és az épített környezet távlatos tekintet számára felnyíló harmóniája közhely. Azonban, ha közelebb megyünk és a sokszor zegzugos utcáin járva fedezzük fel közel téri világát, megannyi kincset találhatunk, illetve megannyi ma még rejtőzködő szépséget tárhatunk fel.
Szövényi Anna könyve ebben a feltáró munkában segíthet nekünk.” (Schneller István)
A KÖNYVET MEGRENDELHETI WEBSHOPUNKBAN!
