Egy könyv egy rövid életű tematikus parkról, egy képzeletbeli Isztambulról elnevezett impozáns szórakozónegyed történetéről szól, ez idáig publikálatlan levéltári dokumentumok, tervrajzok kíséretében.
Talán már senki nem emlékszik, hogy volt valamikor Budapesten egy mulatónegyed, aminek Konstantinápoly Budapesten volt a neve. A Duna-parton állt millenniumi látványosságra nagyon sokan voltak kíváncsiak, a megnyitóünnepségre 1896. május 24-én 40 ezren érkeztek. Szinte felsorolni sem lehet a sok programot, amit kínált a mulatónegyed. „A Galata téren szólt a zene, mellette a Weber mulató helyezkedett el, a török kávéházban táncosnők műsora volt látható. Az utcákon, tereken az akkor divatos tüzes nápolyi táncot, a tarantellát ropták és jósnők is jövendöltek a kíváncsiak számára.
Kis török stílusú házak, egzotikus bazárok, misztikus török színház, vándorkomédiások, mind-mind elkápráztatták az arra járókat. A Janicsár téren Cinematográph (vagyis a vetítőgép őse) működött, az olasz Lapini testvérek szoborkiállítással várták a nézelődőket és néhány sátorban helyben készített keleti kézműves termékekkel (mintás terítő, török papucs stb.) várták a vásárlókat. Volt kitűnő olasz vendéglő, Röderer pezsgőspavilonja, René Gerard pezsgőssátra, Ment Béla kávéháza, és Reich vízparti teraszú kávéháza is. A korszak neves fényképésze Uher Ödön is kitelepült és török maskarákban örökítette meg a beöltöző látogatókat.
A rendezők a török világ bemutatása során arra törekedtek, hogy minél autentikusabb állapotokat találjon a lakosság, ezért igyekeztek a török mindennapokat hitelesen bemutatni. Ennek érdekében állatokat is hoztak magukkal, tevéket és kisázsiai szamarakat is láthatott a közönség. Sőt, az egzotikus állatokon való utazást ki is lehetett próbálni.” (Részlet a könyvből, Perczel Olivér: „E vállalat fentartása a főváros közönségére nézve közérdeket képez” c. tanulmányából.)
Ez a könyv visszarepíti az olvasót a 19. század végi Budapestre, abba a korba, amikor az osztrák–magyar kiegyezést követően a Pest, Buda és Óbuda egyesüléséből frissen született metropolisz rohamos fejlődésnek indult. Az ország 1896-ban nagyszabású kiállítással ünnepelte ezeréves történelmi múltját és a korszakban bekövetkezett ütemes fejlődését. A Gerster Károly által tervezett Konstantinápoly Budapesten épületegyüttes egyedülálló, híres-hírhedt színfoltja volt a korabeli városi életnek. Könyvünk célja az épületegyüttes ismeretlen iratanyagának és terveinek azonosítása, az épületek bemutatása eredeti rajzaik alapján, valamint a századforduló Budapestjének építészeti kontextusában való elhelyezése, a „mesés Kelet” felé vágyódás megértése.
