A kötet szerzője szociológus, aki műemlékvédelmi tanulmányokat is folytatott és évek óta az építészettel és a várossal foglalkozik. Tamáska Máté előszavában így foglalja össze a kötet létrejöttének körülményeit:
„Az Országos Széchenyi Könyvár katalógusa szerint mindezidáig nem született hazánkban építészetszociológia címmel könyv. Holott a szociológia alapvetően nyitott a határterületek felé: bevett kutatási irány a lakásszociológia, a városszociológia, a térszociológia, tervezésszociológia, hogy csak a témánkhoz legközelebb eső szakszociológiákat említsem. Miért éppen az építészet maradt ki a sorból? Az érdeklődés elvileg adott. Idegenként első benyomásunk egy új helyszínen közvetett: az épületeken keresztül próbálunk információkat szerezni a helyi társadalomról. Különösen olyan helyzetekben vagyunk az épületekre utalva, amikor a nyelvi nehézségek határokat vonnak körénk. De ugyanilyen élénk lehet az átlagember érdeklődése saját lakókörnyezete iránt is: helyi beruházások, bontások és építkezések a sajtót is megmozgató vitákat generálnak. Érdekes megfigyelni azonban, hogy miközben a „focihoz mindenki ért”, a laikusok láthatóan óvatosak az építészeti ítéletalkotásban. A szociológia pedig különösen ügyel rá, hogy ne tévedjen idegen mezőkre, ne foglaljon állást direkt építészeti kérdésekben. Ez a hozzáállás szakmailag érthető, ugyanakkor túlzott bezárkózáshoz vezetett.
[…]
A módszertant középpontba állító, terepmunkára, a házak, utcák, terek részletes megfigyelésére, bejárására, térképek és archív fotók, tervek vizsgálatára koncentráló építészetszociológia elsőre távolinak tűnő témákat és helyszíneket kapcsol össze. Valóban sok véletlen is közrejátszott abban, hogy mely települések, falvak és városok vizsgálatának fogtam neki. Persze divatosabban úgy is fogalmazhatnék, hogy a helyek kiválasztásában nagy szerepet játszott a kutatói intuíció. Általában nem a témát, hanem a helyszínt kellett kitalálni. Magát a kutatási témát jellemzően a helyszíni tapasztalat jelölte ki: a turizmust, a műemlékvédelem belső vitáit, a mobilitás tereit. Az építészetszociológiai esettanulmányok természetesen nem nyújthatnak diskurzív mélységű elemzést a felvetett témákról. Céljuk sem lehet ez, hanem rámutatni a társadalomformák és térformák közötti együtt járásokra, arra, hogy egy társadalmi jelenség építészetileg is leírható, vizsgálható, illetve visszafelé, egy építészeti forma mögött társadalmi jelenségek, szándékok, értékek húzódnak meg.”
