Új könyv jelent meg!
Meggyesi Tamás Ybl-díjas, Széchenyi-díjas építészprofesszor érdeklődése túlmutat az építészeten vagy a 20. századi urbanisztikai gondolkodáson, hosszú ideje filozófiával és jelképkutatással is foglalkozik. Új kötete 13 filozófiai tanulmányt tartalmaz, amik az emberi lét mélységéig hatolnak.
A tanulmányok forrása azok az előadások és beszélgetések, amelyek a Gyakorlati Filozófia Iskolája nyílt oktatási intézményén belül az Advaita Baráti Kör foglalkozásain, valamint a Tabáni Szent Katalin katolikus plébánián hangzottak el. A kettős világnézeti kötődés: a védikus hagyományokat képviselő advaita, valamint a keresztény hagyományok egyidejű jelenléte nemcsak a tematikában, hanem az előadások szemléletében is tükröződik.
A beszélgetések kimondatlanul is Hamvas Béla szellemi örökségére támaszkodhattak, aki haláláig hitt benne, hogy a hagyományok sokféleségben azok végső egysége nyilvánul meg. Bede Griffith, a „kelet és nyugat házasságának” apostola szerint pedig a kétfajta látásmód, a kozmikus és a személyes nem szemben állnak egymással, hanem inkább kiegészítik egymást. Ezért is tér vissza egy-egy gondolat – más és más kontextusban – több előadásban is. Ez az, amit utólag a csend visszhangjának neveztem. Mert a valóság „nem annyira látható, mint inkább a csendben meghallható” – mondja Rilke.
Az előadások témái állandó tűnődések nyomán és meditációból születtek. A kötet címe ez is lehetett volna: gondolatok az úton lét terén. Régi megfigyelés, hogy a csend az önmagunkkal való párbeszéd közege. A csend nem „süket”, hanem nagyon is telt, feltéve, hogy az ember nyitva tartja az elméjét és a szívét. A kötet címében szereplő kifejezés arra is utal, hogy a csendnek – ha figyelünk – visszhangja is lehet: megszólal. Rilke szerint, ami a szemlélődésben, az önátadásban vagy az azzal rokon esztétikai élményben feltárul, az nem annyira látható, mint inkább a csendben meghallható.
