A köznyelvben Bazilikának nevezett Szent István plébániatemplom építésének gondolata még a 18. század végén vetődött fel. Az építkezés előkészítése közel fél évszázadig tartott, s ugyanennyi időt vett igénybe maga az építkezés. Ez az átlagosnál jóval hosszabb építéstörténet négy jól elkülöníthető szakaszra bontható. Az első szakasz a 18. század végétől 1845-ig tart, ebben az időszakban jelölik ki az épület helyét, folyik az adakozás a lipótvárosi templom építési költségeire, és az előkészítő munka során néhány érdekes építészeti elgondolás születik a templomra vonatkozóan. Ez alatt a fél század alatt a semmiből új városrész épül, a Lipótváros, amelynek középpontja a templom részére kijelölt terület.
Az építéstörténet második szakasza a Hild József nevével fémjelezhető két évtized. A tervezési megbízást 1845-ben adják ki Hildnek, a tényleges építkezés azonban csak 1851-ben kezdődik el. A kezdettől fogva jellemző pénzügyi nehézségek miatt az építkezés lassan halad, de 1867. március 6-án, Hild József halálakor már lényegében csak a kupola boltozása volt hátra. Ez a kupola azonban sosem épült meg, mert a kupoladob 1868. január 22-én beomlott, Budapest történetének legnagyobb építési katasztrófáját okozva.
A szerencsétlenség következtében újabb néhány év szünet következett az építésben. Ebben az időszakban Ybl Miklós, akire a templom építését Hild halálakor bízták, hosszan érlelte a mai Szent István-bazilika építészeti kompozícióját, amely a fennálló oldalhomlokzatok falain kívül szinte semmit nem tartott meg a Hild-féle templomból. Ybl egészen haláláig, 1891. január 22-ig vezette az építkezést. Ekkor a templom szerkezete, kupolája, külső falazata teljesen készen állt, csupán a belső dekoráció volt hátra.
Ezt a feladatot Kauser József kapta meg, s az ő vezetésével újabb 15 évi munka után jutott el a felszentelésig a templom. Erre 1905. november 9-én került sor.
A hosszú és fordulatos építéstörténet következtében a templom stílustörténetileg is több átalakuláson ment keresztül, ezek a végleges mai formán is érezhetők. Építészettörténeti vonatkozásban azonban nemcsak a stílusegység szempontjából kell értékelnünk e változásokat, hanem azt a kérdést is fel kell vetnünk, hogyan tükröződik a templom formai átalakulásaiban a század művészetének és társadalmának története. Kemény Mária művészettörténész könyve ezt a kérdést is végigköveti a Szent István-bazilika történetéről szóló könyvében.
